Idared

Ő megcsinálta

• Posted by Kati on February 5th, 2006 filed in Mindenféle

Amikor pár hónapja átköltöztettem a rengeteg cuccomat a szüleimtől az új lakásba, egyszerűen alig tudtam elhinni, hogy az összes CD lemezem és kazettám mekkora helyet foglal ha nem random szétszórva vannak a szoba ezer pontján, hanem egy kupacban. És az csak az érem egyik oldala, hogy milyen sokan vannak, de a másik, hogy a 75%-ukat 5 éve nem hallgattam.

Ahhoz, hogy egy CD-t betegyek a hifibe, kiválasszam a számot és elindítsam, kell egy elkötelezettség. Ki kell találni melyiket, elő kell keresni (ami nem kis teljesítmény tekintve milyen rendetlenség van általában). Be kell tenni, szöszmötölni kell a hifivel, és aztán mi van ha 3 perc után megunom. Vagy ha csak egy számot akartam hallani, de a többihez nincs kedvem. Igen, lusta vagyok, és főleg azért, mert a fenti procedúrával ellentétben évek óta ott van a számítógépemen rengeteg zene, aminek a lejátszásához kb. 3 klikkelésre van szükség. A kedvenc CD-imet már rég berippeltem, úgyhogy azok sem látták a hifit jó régen. Az iTunes random funkciója pedig esélyt ad minden előadónak, minden számnak amit valaha arra érdemesnek találtam, hogy beszerezzem, ellentétben azokkal a CD-kkel amiket egyszer megvettem vagy megkaptam, de azóta sem hallgattam meg, mert annyira nem jók, hogy energiát fektessek bele, hogy lejátsszam őket.

A végső döfést a CD hallgatásnak az iPod adta. Mivel a zenét viszem magammal, ha veszek egy CD-t, úgyis berippelem és megy az iPodra. Onnantól pedig a CD létezése értelmét veszti. Otthon az Airport Express-el sugározzuk a hifire a zenét az iTunesból, az utcán az ipodról fülhallgatóval szól, a kocsiban a kazettadeckbe átalakítóval szintén az ipodról, a munkahelyen meg ha kell akkor rákötöm a hangbemenetet az ipodra és szintén onnan szól.

Az elmúlt fél évben összesen 4 CD-t vettem, és mind a négyet azért, mert a kedvenc előadóim új lemeze, és a kedvenc előadóinak az ember megveszi a lemezét. (Legalábbis én.) Tisztán morális indokokból, ugyanis már a vásárlás előtt tudtam, hogy a Quimby legújabb CD-je egyszer fogja a CD lejátszót belülről látni, amikor berippelem az iTunesba. És így is lett. Azóta ott áll a polcon, a zene elvált a hordozótól.

A Quimby CD és a költözés volt az, ami rádöbbentett, hogy mennyi CD-t tárolok tök fölöslegesen a nagyszobában. Komolyan elkezdtem azon gondolkodni, hogy eladom a CD gyűjteményt, mert minek van.

És akkor ma olvasom, hogy Powazek megtette ezt a lépést. Van egy orrhossznyi előnye, mert már a legális zenebeszerzéshez sem kell CD-t vennie, csak az iTunesból kiválasztani a cuccot és letölteni.

Amíg nincs magyar iTunes addig marad az, hogy a kedvenc lemezeket megveszem, berippelem és mennek a polcra porosodni. De a folyamat megállíthatatlan. Mint ahogy a videószalagokra is retro cuccként nézek ma már, a technika és a digitális lájfsztájl következő áldozata a CD lesz.

Egyik nap pedig végre beérik majd az elhatározás és felpakolom a CD-ket. Ha tudtok ajánlani használt CD boltot, tessék kommentet írni.