Idared Hu-Blog

Mégis jó nekünk a popkultúra?

Az amazonon már pár hete belebotlottam Steven Johnson Everything Bad Is Good for You című könyvébe, és eltettem a megvizsgálandó érdekességek közé. Ma beleboltottam Malcolm Gladwell összefoglalójába a New Yorkerben, és jót szórakoztam.

A könyv fő tézise, hogy nem kell agyonfikázni a popkultúrát, a reality tv-t és a videójátékokat, mert ha jobban megnézzük őket, tulajdonképpen jót tesznek velünk. A kiindulópont egy 20 évvel ezelőtti felfedezés, miszerint az amerikai lakosság IQ-ja a XX. század folyamán folyamatosan emelkedett, átlagosan 3 ponttal évtizedenként, és a növekedésre nem elég magyarázat a gazdasági, társadalmi jólét növekedése. Johnson szerint a jelenség mögött nem más áll, mint a pop kultúra.

A TV műsorok egyre bonyolultabbak, a sorozatok szövevényes folytatásos eposzokká váltak a Dallas egyszerűcske világával szemben, a videójátékok bevezető leírása sokszor felér egy nagyregénnyel, a játékhoz pedig komplex döntésekre, gondos mérlegelésre, stratégiára, annak végigvitelére van szükség. A sorozatok és a videójátékok is magasabb szintű agymunkát kívánnak, mint 30-40, vagy akár csak 10 évvel ezelőtti elődeik (Tetris vs GTA III). Johnson szerint ez az agymunka fejleszti képességeinket, a TV nézés és a videójáték nem csak a képernyő bámulásából áll, hanem az agyunkat fejlesztő hasznos elfoglaltságok. Forradalmi gondolatok, nem? Addig rendben is volna, hogy minden bonyolultabb és több kognitív képességre van szükségünk a feldolgozására, mint a korábbi évtizedekben. De hogy ettől rögtön intelligensebb lenne a társadalom az már kissé erős állításnak tűnik.

A könyvnek erősen "popular science" szaga van, mintha inkább azt írná meg, amit az átlagos amerikai fogyasztó hallani akar, és nem azt, amit a tudományos kutatások alátámasztanak. Például rögtön az jutott eszembe, hogy ha tényleg ekkora hatása lenne a játékoknak a kognitív képességeinkre, akkor mi a helyzet azzal, hogy a videójátékok nagy többségében a stratégia fő jellemzője, hogy embereket vagy épp szörnyeket kell halomra ölni? (Tudományos kísérletek sora bizonyítja, hogy az erőszakos videójátékok agressziót és mindenféle egyéb káros pszichológiai állapotot szülnek.) Vagy nehogymár azért mert a reality showk az érzelmi intelligenciánkat mozgatják, rögtön elfelejtsük minden más negatív tulajdonségukat.

Ahogy olvastam a szerző elméletét, az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint az Atkins, jól kitalált manipulatív marketing akció. Tudjuk, hogy az amerikaiak nem bírnak meglenni hús és csokoládé nélkül, viszont dagadtak, és eddig mindenki azt mondta nekik, hogy a csokitól és a steaktől azok. Hát kitalálunk egy "diétát" amiben pont ezeket kell enni és akkor fogyni fognak, és mondjuk legyen a szénhidrát mostantól a hunyó. Bumm, persze, hogy mindenki ráharap, végre egy olyan diéta, ami olyan mintha a Kánaánban lennék és megszabadít az eddigi lelkiismeretfurdalástól. Hát ez a könyv is ilyennek tűnik. "Eddig mindenki azt mondta nektek, hogy butultok és a pop kultúra rosszat tesz nektek, hát most én azt mondom, hogy épp ellenkezőleg." És eladok milliónyi példányt a könyvből. És itt az irónia... A szerző saját blogján ezt írja:

"In conversation, I sometimes describe this book as the Atkins diet for pop culture."

Hát az. Más kérdés, hogy erre én a helyében nem lennék büszke.