Idared Hu-Blog

Állami rablórömi az USA-ban

Múlt héten olvastam a hírt, hogy az USA legfelsőbb bírósága úgy döntött, mostantól az állam kisajátíthatja a magánterületeket, amennyiben úgy ítéli meg, hogy jobban tudja azt hasznosítani a társadalom számára más magánbefektetők segítségével. Egy példa: egy családi házas övezet egy fejlett nagyváros közelében ideális egy bevásárlóközpont létrehozására, több adóbevétele lesz belőle, és a környéken felgyorsulhat a gazdasági növekedés, ergo, nagyobb a társadalmi haszon, mint néhány háztulajdonos egyéni haszna azzal, hogy ott lakik. Mostantól ebben az esetben az állam kisajátítja a területet, akkor is ha tiltakozol, lebuldózerezi a házakat és eladja a területet egy shopping centert építő magáncégnek. Vagy ugyanez a story mondjuk egy sarki közérttel, kisajátítás, földeladás, máris ott egy hipermarket a helyén. A kilakoltatott emberek és vállakozások kártérítést kapnak (ami viszont szintén nevetséges: a precedens ügyben az egyik, az adóhivatal által 216 ezer dollárra értékelt házra az önkormányzat először 60 ezer dollár kártérítést ajánlott, majd a tiltakozás után a végső ajánlatuk 150 ezer lett).

Eddig csak kevésbé megkérdőjelezhető társadalmi célok miatt lehetett hasonlóan elkobozni földterületeket, például autópálya vagy iskolaépítés címén. A döntés azonban azt jelenti, hogy mostantól az üzleti érdekek is diktálnak. A precedens ügy éppen egy ilyen projekt: Connecticutban hét családi ház tulajdonos ment perre az önkormányzattal, aki ki akarja sajátítani a területet, hogy egy szállodát és irodakomplexumot építsen a helyén. (És aki szereti a több szálon futó pszichothrillereket, azoknak még egy szál: a vállalat az egész projekt mögött a Pfizer, a Viagrát gyártó gyógyszergyár.)

Ezek után van még ember a Földön aki ezt az országot a szabadság országaként tartja számon?

Kanadában legalizálták az egyneműek házasságát

2003-ban három hónapot dolgoztam Kanadában, és minden reggel munkába menet a reggeli hírek 70%-ban az alábbi három topicról szóltak:
1. Legalizálni kell-e az azonos neműek házasságát?
2. Legalizálni kell-e a marihuánát? (Orvosi használatra már legális, és a hírekben például azt elemezték, hogy az amerikai import marihuána sokkal rosszabb minőségű, mint a hazai.)
3. Hogyan mentsük meg Luna-t, egy forgalmasabb öbölbe beköltözött kardszárnyú delfint.

Az első pont kipipálva: Canada approves same-sex marriage. A tartományok nagy részében már eddig is legális volt, sőt nem követelik meg azt, hogy helyi lakos legyen a házasságot kérelmező, de annak, hogy a Parlament törvényben mondja ki, súlya van.

A kocsiban a reggeli híreket hallgatva mindig azon filóztam, hogy vajon mikor jut el Magyarország arra a szintre (eljut-e), hogy ezek legyenek társadalmunk legfontosabb aktuális kérdései?

Jön a Walmart, mi lesz velünk?

Most már biztos: jön a Wal-Mart. De jó lesz ez nekünk? Tájékozódásképp ajánlom a PBS Frontline című műsorának egyik idei epizódját, amelynek beszédes címe: Is wal-mart good for america? vagy a Fast Company The Wal-Mart You Don't Know című cikkét.

A magyar termelők már a Lidl-től is kibuktak, hát most felköthetik a gatyát. Erről még százával fogjuk olvasni a cikkeket az összes napilapban és hetilapban, ha ráébrednek majd a témára, de van az éremnek egy másik oldala: el kéne gondolkodni nekünk vásárlóknak is egy kicsit, érdemes-e a Walmart-ra rácuppannunk. (Idézetek az FC cikkből)

"In the end, of course, it is we as shoppers who have the power, and who have given that power to Wal-Mart. Part of Wal-Mart's dominance, part of its insight, and part of its arrogance, is that it presumes to speak for American shoppers.

A Walmart egészen biztos a legolcsóbb áruház lesz az országban belépésétől kezdve, és ismerve a magyar árérzékenységet, ezzel máris nyert ügye van. De milyen áron?

"Wal-Mart has also lulled shoppers into ignoring the difference between the price of something and the cost. Its unending focus on price underscores something that Americans are only starting to realize about globalization: Ever-cheaper prices have consequences."

A Walmart jó eséllyel egy amolyan hatalmas kínai bolt lesz, megspékelve néhány márkázott - de többnyire Ázsiában gyártott - termékkel és padlóig nyomott árú friss élelmiszerrel. Amerikában a Walmart által forgalmazott árukészlet - termékfajtától függően - 70-90 százaléka Kínai gyártmány. Persze, van a kínai zoknik között is jó minőségű, de azért a kínai boltjaink nem a minőségről híresek. Tehát a Walmart olcsó lesz, de feltehetőleg olyan is lesz.

Közben szépen lassan kihalnak majd a kisebb boltok, és egyszer csak arra ébredünk, hogy vagy Walmartnál veszünk kínai cuccot, vagy Walmartnál veszünk kínai cuccot.

És lesz még 1-2-4-15 fémszínű dobozunk az autópálya mellett, a belvárosban meg összedőlnek majd az üresen kongó áruházépületek. Június elején írtam az angliai klónvárosokról.

Az új boltokat persze csak kocsival lehet majd megközelíteni, dugó, légszennyezés, óriásparkolók.

És már csak hetek kérdése és egészen biztosan remek számsorokat mutogatnak majd nekünk, hogy a Walmart mennyi munkahelyet fog teremteni. Csak arról nem fognak szólni ezek a számok, hogy hány munkahely fog a háttérben szépen csendben megszűnni, és hogy a megszűnt munkahelyek és az új munkahelyek között milyen jövedelmi és ezzel együtt adófizetési különbségek lesznek.

A fentebb linkelt Fast Company cikkben van egy érdekes story a Levi's-ről, hogyan hódolt be a Walmart hatalmának, és hogyan vett ezzel együtt 180 fokos fordulatot. A Levi's az egyik nagy amerikai ikon volt, a tartós és elnyűhetetlen minőségi gatyák gyártója. Ma a Levi's-nek nincs egyetlen amerikai gyártó üzeme sem, az utolsó gyáraikat 2003-ban zárták be, két hónappal azután, hogy a Levi's low-budget farmereket elkezdte a Walmart árulni. Az olcsó Walmartban csak olcsó Levi's-t lehet eladni, az olcsó Levi's-t csak olcsón varrva, olcsó alapanyagból lehet legyártani, és a végén megint ott tartunk, hogy olcsó húsnak híg a leve.

A Levi's 2003-as III. negyedévi üzleti jelentésében így kesereg a vezérigazgató: "We continue to be faced with tough economic environments worldwide and persistent price deflation in the apparel industry. In the United States, it’s been reported to be the worst apparel deflation since the Depression, and it’s not going away". Ironikus, nem? A defláció katalizátora éppen a Walmart (és társai), a Levi's kénytelen behódolni az óriásnak, és szakítani a gyökereivel, beáll a sorba, egy lesz a kínai importőrök közül, de éves jelentésében továbbra is a deflációról kesereg.

És ez csak egy cég a többezer vagy tízezer közül aki mesélhetne milyen hatással volt üzletére, gyártására, vagy a termékeinek piacára a Walmart. Sok szerencsét kis hazánk!

Városi biciklizés 2

Tegnap este biciklivel jöttem haza a kártyaparti után. Ez volt a második alkalom, hogy nem hétvégi tekerésre, hanem közlekedésre használtam az új bringát, de azt hiszem máris függő lettem. Most kénytelen vagyok tíz perc múlva beülni a kocsiba, mert Bencéért megyek a pályaudvarra, de MINDEN PORCIKÁM TILTAKOZIK!

Az alleycat Mit kíván a budapesti biciklista? thread alapján készült cikk ma Origo címoldalas volt délelőtt. Az összes újságban azt írják, biciklivel kell közlekedni ha a felfordulásban valahova el akarunk jutni. Lehet hogy végre tényleg meglesz a critical mass?

Lábnyomunk a földön, hány Föld tudná eltartani a magyarokat?

Meglepő felfedezés mára. A jó hír: Magyarország ökológiai lábnyoma a 25 EU ország között a legkisebb, ami azt jelenti, hogy kis társadalmunk jelenlegi fogyasztási szintje a 25 ország között legkisebb mértékben múlja felül a Föld ökoszisztémájának teljesítőképességét. A rossz hír, hogy ennek egyáltalán nem örülhetünk, mert az ország jelenlegi fogyasztási és termelési szintjének fenntartásához a Föld lakosságára vetítve még így is két teljes Földgolyóra lenne szükség. Persze ez így elég elvont és túlzó kijelentésnek tűnik, de a valóság cseppet sem rózsás.

A Föld teljes lakosságának jelenlegi fogyasztási és termelési szintjének fenntartásához 21%-kal több kapacitásra van szükség, mint amennyivel a Föld nevű bolygó rendelkezik, és ez a szakadék egyre bővül.

Az "ecological footprint", azaz ökológiai lábnyom fogalmára valahogy a hazai média nem annyira kapott rá, mint például a klímaváltozásra általában. Pedig a sok kutatási jelentés, pesszimista becslés, stb között ez az ami egy kicsit emberközelibben be tudja mutatni egy nem-tudós számára is, hogy mi a helyzet.
Az ökológiai lábnyom azt méri, mennyi földterületre és vízre van szükség ahhoz, hogy egy adott emberi populáció (pl a Föld lakossága, vagy egy ország lakossága) fogyasztásának kielégítéséhez (textil, étel, stb) és az általa termelt szemét elnyeléséhez, adott technológiai színvonalon.

Link: Europe 2005: The Ecological Footprint

Itt lemérheted a saját footprintedet: ecofoot.org
Az enyém:

Magyarország lakosságának átlagos footprintje 3.5 hektár, Ausztriáé 4.6, az USA-é 9.5, Kanadáé 6.5. (A többi országé itt látható.)

Kalifornia fotóblog

City of LA (plus my shoes)

Feltöltöttem még néhány érdekesebb képet Kaliforniáról a Flickr-re. Vannak benne jó kis utcai falfestmények, nagyon kommerciális LA, Hollywood felirat, és egyebek. itt lehet megnézni, és itt egy kis ízelítő:

Tanácsok a Pannon GSM marketing osztályának

Kedves PGSM Mktg!

A "blog" definíciójáról tengeren innen és túl is viták folynak, de egy biztos: amit múlt heti akciója alapján gyaníthatóan a Pannon GSM marketing osztálya gondol a blogokról, az egyik, még a legliberálisabb meghatározásokba sem fér bele.

A blog a kommunikációról szól, és nem a marketingkommunikáció értelemben. Olyan kommunikációról ami kétirányú, nem lekezelő, nem első látásra 'fake'. A blog egyenlő terep, mindenki, kisember, nagyember, kis cég, nagy cég beléphet, blogolhat, csinálhat magának helyet a blogoszférában (de nem mindegy milyen attitűddel).

A Pannon GSM pont az a cég, amelyiknek az orra előtt hevert a lehetőség. High-tech, naponta változó piacon működik, az egész ország ismeri és figyel minden mozdulására. A cégen belül van többszáz olyan programozó, mérnök, manager, kutató, akik naprakészek minden mobilkommunikációs témában, és valószínúleg lenne mondanivalójuk róla. Ha a Pannon GSM, mint cég, blogot indított volna, az összes gazdasági lap, high-tech magazin, és persze a teljes internet-sajtó lecsapott volna a témára. A Pannon GSM lehetett volna az a magyar cég, aki érti a blogokat, és tudja, hogy tudja egy cég használni ezt az új kommunikációs formát. Annyira egyértelmű: mondjuk http://3g.pgsm.hu, napi 1-2 bejegyzés a technológáról, a pannon szolgáltatás fejlesztéséről, a kütyükről, a trendekről. Lehetőleg nyitott kommentekkel, készen a PÁRBESZÉDRE.

Ehelyett mi történt? A Pannon GSM marketing osztálya kitalálta, hogy a blog most menő, hát találjunk ki valami ütős reklámakciót, ami nagyot szól. Ez sikerült is, csak éppen megint a Nagy Magyar Rövidlátás diadalmaskodott. A Pannon jött, látott, és beleszart a saját fészkébe, és a magyar blogoszférába.

Kedves PGSM Mktg! Még talán helyre lehet hozni. Ajánlom a fentebb leírt stratégiát.

update 06/20: A sógorék már beelőztek, az osztrák A1 mobilszolgáltató az A1 Weblog-al egy az egyben azt csinálja amit fent leírtam.

Time Sink délután

A mai délutánomat bekebelezte a blogoszféra. Érdekes lenne egyszer összeszámolni, hogy egy-egy ilyen random-klikkelgetős-olvasgatós napon, mint a mai volt, hány blogot olvasok összesen. A végén stílusos befejezés volt az OK/Cancel The Biggest Time Sink Thread Ever bejegyzése. Siteok amik megeszik az időnket. (Fogalmam sincs hogy tévedtem ide, teljesen véletlenül akadtam rá erre a threadre, soha jobbkor.)

Mégis jó nekünk a popkultúra?

Az amazonon már pár hete belebotlottam Steven Johnson Everything Bad Is Good for You című könyvébe, és eltettem a megvizsgálandó érdekességek közé. Ma beleboltottam Malcolm Gladwell összefoglalójába a New Yorkerben, és jót szórakoztam.

A könyv fő tézise, hogy nem kell agyonfikázni a popkultúrát, a reality tv-t és a videójátékokat, mert ha jobban megnézzük őket, tulajdonképpen jót tesznek velünk. A kiindulópont egy 20 évvel ezelőtti felfedezés, miszerint az amerikai lakosság IQ-ja a XX. század folyamán folyamatosan emelkedett, átlagosan 3 ponttal évtizedenként, és a növekedésre nem elég magyarázat a gazdasági, társadalmi jólét növekedése. Johnson szerint a jelenség mögött nem más áll, mint a pop kultúra.

A TV műsorok egyre bonyolultabbak, a sorozatok szövevényes folytatásos eposzokká váltak a Dallas egyszerűcske világával szemben, a videójátékok bevezető leírása sokszor felér egy nagyregénnyel, a játékhoz pedig komplex döntésekre, gondos mérlegelésre, stratégiára, annak végigvitelére van szükség. A sorozatok és a videójátékok is magasabb szintű agymunkát kívánnak, mint 30-40, vagy akár csak 10 évvel ezelőtti elődeik (Tetris vs GTA III). Johnson szerint ez az agymunka fejleszti képességeinket, a TV nézés és a videójáték nem csak a képernyő bámulásából áll, hanem az agyunkat fejlesztő hasznos elfoglaltságok. Forradalmi gondolatok, nem? Addig rendben is volna, hogy minden bonyolultabb és több kognitív képességre van szükségünk a feldolgozására, mint a korábbi évtizedekben. De hogy ettől rögtön intelligensebb lenne a társadalom az már kissé erős állításnak tűnik.

A könyvnek erősen "popular science" szaga van, mintha inkább azt írná meg, amit az átlagos amerikai fogyasztó hallani akar, és nem azt, amit a tudományos kutatások alátámasztanak. Például rögtön az jutott eszembe, hogy ha tényleg ekkora hatása lenne a játékoknak a kognitív képességeinkre, akkor mi a helyzet azzal, hogy a videójátékok nagy többségében a stratégia fő jellemzője, hogy embereket vagy épp szörnyeket kell halomra ölni? (Tudományos kísérletek sora bizonyítja, hogy az erőszakos videójátékok agressziót és mindenféle egyéb káros pszichológiai állapotot szülnek.) Vagy nehogymár azért mert a reality showk az érzelmi intelligenciánkat mozgatják, rögtön elfelejtsük minden más negatív tulajdonségukat.

Ahogy olvastam a szerző elméletét, az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint az Atkins, jól kitalált manipulatív marketing akció. Tudjuk, hogy az amerikaiak nem bírnak meglenni hús és csokoládé nélkül, viszont dagadtak, és eddig mindenki azt mondta nekik, hogy a csokitól és a steaktől azok. Hát kitalálunk egy "diétát" amiben pont ezeket kell enni és akkor fogyni fognak, és mondjuk legyen a szénhidrát mostantól a hunyó. Bumm, persze, hogy mindenki ráharap, végre egy olyan diéta, ami olyan mintha a Kánaánban lennék és megszabadít az eddigi lelkiismeretfurdalástól. Hát ez a könyv is ilyennek tűnik. "Eddig mindenki azt mondta nektek, hogy butultok és a pop kultúra rosszat tesz nektek, hát most én azt mondom, hogy épp ellenkezőleg." És eladok milliónyi példányt a könyvből. És itt az irónia... A szerző saját blogján ezt írja:

"In conversation, I sometimes describe this book as the Atkins diet for pop culture."

Hát az. Más kérdés, hogy erre én a helyében nem lennék büszke.

A design, mint kétélű kard

Egyik szemem sír, a másik nevet.

A General Motors nagyfőnöke, Robert A Lutz a következőket mondta nemrég egy shareholder meetingen:

"What we've got at G.M. now is a general comprehension that you can't run this business by the left, intellectual, analytical side of your brain," Robert A. Lutz, G.M.'s vice chairman and product development chief, said at the shareholder meeting. "You have to have a lot of right side, creative input. We are in the arts and entertainment business, and we're putting a huge emphasis on world-class design." (NYTimes link)

Egyik szemem nevet, mert igen, a vállalatoknak fel kell ismerniük a design fontosságát, és pont a GM-től hallani egy ennyire forradalmi kijelentést nem mindennapi. Másik szemem sír, mert tudom, hogy Lutz nem arról a fajta design szemléletről beszél amit én fontosnak tartok (ami a használhatóságot, a fenntarthatóságot és az esztétikumot egyszerre tartja szem előtt), hanem arról, ami telepakolta Amerikát SUV-kkel, truckokkal és pickupokkal, és ami miatt sajnos Budapesten is terjed a nagykocsi őrület (ez a design szemlélet az előző három szempontból az első kettőt elhagyja).

Vicces új szó: Pajamahideen

Vicces új szó: Pajamahideen. (gyk: Pajama +Mujahideen)

Wikipedia megmagyarázza:

"Pajamahideen is a neologism combining Pajamas with Mujahideen. The term refers to news bloggers, suggesting their goals as overthrowing the news establishment.

Egy jó marketing ötlet a SonyEricssontól

Néhány hónapja az amerikai SonyEricsson leányvállalat roadtripre küldte Robert Clark elismert fotóst (Time, NationalGeographic, stb) az új s710a telefonnal. Az instrukció: örökítse meg Amerikát, a mindennapi pillanatokat, történéseket, embereket, tájakat, az Igazi Amerikát.

Az ötlet jó:
- az USA-ban a hazafias téma még mindig menő, univerzális a témaválasztás
- a fotós személye hitelessé teszi a projektet (plusz az American Photo magazin, aki co-sponsor és hosztolja az elkészült képeket bemutató siteot)
- az eddig szkeptikus fogyasztókat megnyerhetik nem csak ennek az egy típusnak, hanem a kamerás mobiloknak általában, így a kampány hosszú távon is hasznot hoz.

A fotók elkészültek: Image America, a dolog működött. Engem meggyőzött, hogy az s710a tud valamit, kamerás telefonok között nyerőnek tűnik. (De azért az világos maradt, hogy mégis csak egy kameratelefon. Ami persze nem baj...)

Ki a butább a velvet vagy a vegetáriánus gyerekek?

Butábbak társaiknál a vegetariánus gyerekek, írja a Velvet (februári a cikk, de csak most hívták fel rá a figyelmemet). Én szerkesztem a vegetarianus.lap.hu-t, és oda ajánlotta egy olvasó linkként a cikket. Elolvastam, és felvetődött bennem néhány kérdés:

• Vajon egy afrikai gyerekeken végzett kutatás, ismerve a kontinens élelmezési problémáit, általánosítható-e a világ gyermekeire?
  
• A cikk szerint a kutatást az USA Agricultural Research Service kutatója végezte. Ismerve az amerikai viszonyokat, ahol a hasonló associationök mögött gyakran állnak a milliárdos, trilliárdos forgalmú hús, tej, szója, olaj, stb ipar lobbistái, vagy egyenesen maguk a cégek, ez rögtön gyanús lett.

Elővettem Google pajtást, hogy utánanézzek kicsit, mi is a helyzet ezzel a kutatással.

Először is: A kutatásban a VEGÁN étrend ellen szólalt fel a nő, ami abban különbözik a vegetáriánustól, hogy semmi állati eredetű táplálékot nem enged meg. (A vegán étkezést amúgy én sem tartom valami jó ötletnek.) A velvet még annyi minimális újságírói etikával sem rendelkezik, hogy odafigyeljen arra, hogy a "vegan"-t ne vegetáriánusnak fordítsa.

A kutatás ALULTÁPLÁLT kenyai iskolás gyerekekkel készült. Ha egy éhező, fejlődésben elmaradt gyereknek, aki vizen es gyökéren élt eddig napi két kanál húst vagy egy bögre tejet adsz, persze, hogy megugrik a fejlődésben. Viszont ezt általánosítani arra, hogy a vegetáriánus gyerekek nem fejlődnek azért kicsit erős.

És ami a legviccesebb (ironikus értelemben), az az, hogy a kutatást az amerikai agrárminisztérium mellett vajon ki szponzorálta? A National Cattleman's Beef Association, azaz az AMERIKAI MARHATENYÉSZTŐK EGYESÜLETE!

(A BBC cikk ami alapján a Velvet cikke készült, iiletve a "kutatás" publikációja a Journal of Nutrition-ben)

Forradalmi recept info-architektúra

Oldalt azt írtam, hogy internet junkie vagyok, most bevallhatom, hogy emellett recept-junkie is vagyok, brutális mennyiségű receptkönyvem, illetve internetről kinyomtatott, elmentett receptem van. A receptek között vannak használhatóan megírtak, egyszerű hozzávaló listák, amik a szakácsra hagyják, hogy kitalálja mit mikor és hogyan kotyvasszon bele a lábosba, és vannak három oldalas receptek, litániával minden egyes lépésről. Ma találtam egy siteot, ami megvalósította és felülmúlta az ideális receptről alkotott minden eddigi elképzelésemet: Cooking For Engineers. Nem vagyok mérnök, de nem is kell annak lenni, hogy értékeljük a site tartalmát.

A receptek a következő formában kerülnek fel a sitera:

Ami ebben zseniális:

• hozzávalók listája a felhasználás sorrendjében (ezt már láttam máshol is, de: )
  
• az oszlopok segítségével első pillantásra látható a főzés teljes folyamata, mit kell egyszerre csinálni, melyik hozzávalókat mikorra kell előkészíteni

Az ötlet forradalmi és zseniális, bárcsak a világ minden receptje így készülne!

Nagy Britanniában is borul a bili

A Guardian cikke és a New Economics Foundation felmérése szerint is gáz van a kis és nagyvárosok utcáin: Anglia városai egyre inkabb klón-városokká válnak, a minden high street-en ugyanolyan boltokat nyitó üzletláncok miatt. A probléma másik vetülete, hogy az elővárosokat a bevezető utak mentén elöntötték a big box hipermarketek és áruházak. A trendet ismerjük mi is, elég az M1-M7 bevezető szakaszára gondolni, vagy azokra az egyre jobban eltűnő kisboltokra.

“Clone stores have a triple whammy on communities: they bleed the local economy of money, destroy the social glue provided by real local shops that holds communities together, and they steal the identity of our towns and cities. Then we are left with soulless clone towns. The argument that big retail is good because it provides consumers with choice is ironic, because in the end it leaves us with no choice at all”

Hogy mindez hova vezet, arra elrettentő példa lehetne az amerikai kis és nagyvárosok helyzete, és a szakértők szerint most még talán nem késő megállítani a folyamatot. Reméljük észbe kapnak... Persze tekintve, hogy a Budapesti főépítész, illetve az egész építészeti, városképi csoport engedte a Kálvin tér bemocskolását a koszos üvegdobozokkal, nem sok reményt fűzhetünk a témához. (Főleg ezt a hírt olvasva...)

A grafikusok évezrede

A Graphic Design USA májusi számában a színtrendekről szóló cikkben elrejtve van 3 bekezdés ami elég ütős adatokat tartalmaz. A statisztikák forrása nincs megjelölve, ezért készpénznek nem vehetők, de azért a lényeg a trend, amit senki nem vitat: elöntött minket az információ tengere.

• According to the Bureau of Labor Statistics, in 1986 the ratio of food to technology expenditures was 300:1; in 2006 that ratio is projected to be at parity
• Two-third of Americans and growing exhibit illnesses such as A.D.D. and stress-related issues. 90% of doctor visits in the U.S. are the result of stress.
• We have created more information between 2000 and now than throughout the whole of human history, and as a survival tactic we edit out at least 85% of the information that comes our way.

Mit jelent ez a marketingesek és a grafikusok számára: a lehető legegyszerűbb formában, vizuálisan kell eljuttatni a közlendőt a fogyasztóhóz. Ahogy elönt minket az információ, egyre inkább előtérbe helyezzük a számunkra fontos forrásokat, és a hirdetések, marketing szövegek garantáltan nem fognak beletartozni ebbe a körbe, ezért aki esélyt akar adni arra, hogy a célközönségéhez eljusson az üzenete, az jobb, ha odafigyel a vizuális megjelenésre, a grafikus üzenetekre, a könnyű feldolgozhatóságra. Egy kép felér ezer szóval...

Magyarországon van mit tanulnunk még, elég végigmenni a körúton, és ránézni néhány kirakatra. Eklektikus és szegényes tipográfia, semmitmondó feliratok tömkelege, eszetlen színhasználat. Vagy említhetném az óriásplakátokat, amiket a kutya sem olvas végig, ha egyáltalán olvasható betűvel készültek. Vagy az információ szervezésben csődöt mondó websiteok ezrei. Ideje előtérbe helyezni a vizualitás fontosságát, és nem csak a milliós multik projektjeinél!

Városi biciklizés

Egy héttel ezelőtt vettünk új bringákat.

Ma volt az első alkalom, hogy 100%-ig közlekedési eszközként használtuk. A táv a Széna tér - Gellért tér, nagyon el vagyunk kényeztetve mert szinte háztól házig bicikliút (már amilyen, de ezt most hagyjuk), a menetidő kényelmesen tekerve 25 perc. Tökéletes. Megérkezés teljes flow élmény.

Mindenki hüledezett, hogy mi a fenének ülünk biciklire ilyen melegben, de az az igazság, hogy sokkal jobb végigtekerni a menetszélben, és a dunaparti szellőben, mint izzadni a kocsiban vagy a BKV-n, és különben is, az egész tök jó. Éljen a bringa.

Nick Dentonnal közöl interjút a (ami egyébként utóbbi időben nagyon ráharapott a blog témára...) HVG

Egy biztos: a blogok üzleti, kereskedelmi értéke iránti figyelem a valósághoz képest aránytalanul nagy.

Viccesen hangzik ez pont tőle...

Amúgy szerintem meg nem az a probléma, hogy túl nagy lenne a figyelem hanem, hogy rossz irányban keresik a blogok üzleti felhasználási lehetőségeit. Persze ez megint egy olyan téma amiről itthon szinte beszélni sem érdemes, mert egyszerűen nincsenek üzleti hátterű blogok, de azért előbb utóbb lesznek, és érdekes lesz végignézni az itthoni fejlődést. Vajon a blog, mint kommunikációs csatorna és az interaktivitás lesznek a középpontban, vagy a blog mint egy újabb hirdetési csatorna?

Érdekes végiggondolni, melyikek azok a magyar cégek amik kapásból "blogképesek" lennének... Így elsőre ezek jutnak eszembe:

• Vista (minden ami utazás),
• Pesti Est (ajánló, kommentblog, buliblog),
• Pannon-Westel-Voda (kütyüblog),
• Ilcsi (kozmetika, szépségblog),
• Libri-Fókuszonline (könyvblog).
• A tartalomiparban szinte végtelen a lista: bármelyik szakmai lap, Startlap (abszolút ideális terep egy linklog létrehozására)...

Tony Curtisnek elhitték...

... az amerikaiak, hogy el kell jönni Magyarországra. Bejött a magyar turizmusnak az amerikai kampány, írja az Index. Végre valami.

A most nyolcvanéves Tony Curtis f?szereplésével készült reklámfilm óriási siker volt: míg a Magyar Turizmus Rt. eredetileg nyolcszázalékos forgalomnövekedéssel számolt, tavaly 16 százalékkal több turista érkezett az Egyesült Államokból, mint egy évvel korábban.

Els? tapasztalat a magyar blogolásról

Az ? bet?k Safariban nem mennek át a Movable Type-on. :)

Ez egy régi-új blog

Az idared.net-en eddig csak angolul írtam, de mostantól magyarul (is) blogolok. Egyel?re kísérleti jelleggel, kíváncsi vagyok bejön-e nekem, és bejön-e valakinek. Egyel?re eszméletlen furcsa, ugyan a sarok-on már belekóstoltam a dologba, de az inkább a fórumozásra hasonlít, mint a blogolásra.

Eddig ha magyar ember találkozott ezzel a sitetal és rájött, hogy én magyar vagyok és Magyarországról angolul írok blogot, általában nem értette ez hogy lehet és el kellett magyaráznom. Ezért most ide írom miért volt és van ez.

Amikor elkezdtem netezni, az els? 4-5 évben kizárólag külföldiekkel kommunikáltam a weben, emailben és newsgroupokon, valahogy így alakult a dolog. 98-99-ben kezdtem teljesen véletlenük megismerkedni magyarokkal neten keresztül, de a netes ismer?seim 99%-a akkor is külföldi maradt. Egészen kb 2 évvel ezel?ttig eszembe sem jutott, hogy magyarul írjak, mert szinte mindenki aki olvasott és akinek szólt a mondanivalóm, akit ismertem, és akivel szakmai kapcsolatot ápoltam a neten, külföldi volt. Ezért amikor blogot kezdtem írni, akkor is angolul kezdtem, zsigerb?l, és úgy kb fél évvel ezel?ttig nem fordult meg a fejemben, hogy magyarul is szeretnék. Aztán mostanában elkezdtem olyan magyar blogokat találni amik érdekesek, szakmaiak, akikkel szívesen kapcsolódom, vitatkozom, interakciózok. És ezzel párhuzamosan valahonnan jött egy olyan motiváció, hogy azt a "szakmázást" amit eddig kizárólag angolul csináltam, megpróbáljam magyarul is. (És közben érdekes módon a motiváció az angol nyelvú blogolás iránt kezdett halványodni.)

Hát így. Mint mondtam, kíváncsi vagyok mi sül ki bel?le.

UI: Az oldalsó boxok még készülnek.