Amerikai pénztárca

Bementem a héten egy nagyáruházba, hogy vegyek Bencének egy új pénztárcát. Semmi extrára nincs szüksége: legyen fekete bőr, semmi csiliviliség, férjen bele a zsebébe és tárolja a pénzt és a kártyákat (igazolványok + bankkártyák + mindenegyébkártyák). Azt gondolná az ember, hogy ezzel nagyon melléfogni nem lehet, bemegyek egy boltba, leveszem a polcról az első sima fekete bőr férfi tárcát és az jó eséllyel megfelel minden fenti elvárásnak. De nem, Amerikában ez nem ennyire triviális. Itt ugyanis a plasztikkártya-gazdaság olyan szintre emelkedett, hogy a pénztárcáknak nincs aprópénzes rekeszük. Végignéztem körülbelül 50 különféle tárcát az áruházban, volt bi-fold, tri-fold, traveler’s, hip, front, mittudoménmilyen fajta, de egy közös volt bennük: az aprót nem ebben tárolod, a zsebek csak a papírpénz és a kártyák befogadására képesek.

És tulajdonképpen nem is kellene ezen meglepődnöm, hiszen én is egy kezemen meg tudom számolni, hogy egy hónapban hányszor fizetek itt készpénzzel. Mindenhol, és bármilyen kis összeget fizethetsz kártyával, ami az otthoni tapasztalatokkal ellentétben nem jár felesleges időhúzással.

A legtöbb helyen még a kezemből sem kell kiadnom a kártyát, mert a kis érintőképernyős terminál az ügyfél felé néz, én húzom le a kártyát, beütöm a pinkódot, nyilatkozom, hogy kérek-e plusz készpénzt (azaz sima ATMként is működik minden kártyaelfogadó hely 100 dollár összegig), majd elfogadom a végösszeget egy OK-val, amikor a pénztáros befejezte a cuccok scannelését. És ez a zseniális momentum, hogy a kártyalehúzás, pinkódolás, stb még azalatt történik amíg a pénztáros az árut pakolgatja és számlázza, így a végén a fizetés tényleg egy OK-ra klikkelés és kész.

Másik jelentős előnye a kártyás fizetésnek, hogy visszakövethető, hogy mire is folyik ki a pénzt a kezemből. Nem kell hónap végén azon sopánkodni bankszámlakivonattal a kézben, hogy hány 10000-es készpénzfelvét történt a hónap során és vajon mi mindenre ment el a pénz, hiszen ott áll feketén-fehéren, hogy mikor mire mennyit költöttünk.

És nem kell apróval bajlódni, és “nem tudok visszaadni” miatt bosszankodni, és nem lopják ki a pénztárcából a pénzem, és és és…

Ha majd hazamegyünk, ez nagyon fog hiányozni.