• A magyar ifjak többsége (42%) legkésőbb kétéves korától, de 21%-ban már egyévesen vagy ennél is hamarabb a képernyő elé ülhet, és mindössze 7% azok aránya, akik csak négyéves koruk után nézhetnek először tévét.
• a hazai gyerekszobák több mint felében (56%) külön tévékészülék található, s már az öt év alattiak közül is minden 5. gyerek akár önállóan is tévézhet a szobájában.
• A szülői engedékenység (vagy felelőtlenség?) eredményeként egész Európában a magyar gyermekek időznek a legtöbbet a villódzó képernyő előtt: kétharmaduk több mint másfél órát, csaknem egyharmaduk (29%) pedig három óránál is többet tölt naponta tévézéssel. Minél nagyobbak, annál többet maradnak, de nagyon korán kezdik: már a legkisebbek, az öt év alattiak közül is minden második túlszárnyalja a napi másfél órát. Az európai országok sorában ez egyedülálló teljesítmény. Svájcban például a nagy többség legfeljebb napi 90 percet tévézik és csupán a gyerekek 4%-a marad 3 óránál is tovább.
• Tovább súlyosbítja a helyzetet – bár a kontinensen ez nem kirívó –, hogy a magyar szülők csaknem egyharmada soha vagy rendszeresen nem tévézik együtt csemetéjével, s a többiek is leginkább csak az ártalmatlanabb gyerekműsorokat, filmeket és szórakoztató adásokat tekintik meg közösen. Az otthonok 21%-ában pedig soha nem beszélik meg, mit is láttak a tévében

És még hasonló csemegék találhatóak a közleményben és a csatolt grafikonokon. :( Ajánlom minden kedves szülőtárs figyelmébe ezt a könyvet: Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt

Asszem a meki ezzel viszi a pálmát leundorítóbb gyerek-marketing-fogás témában. Még akkor is ha ez szerintük nem marketing: “McDonald’s has pledged to stop all advertising in elementary schools. When questioned about the report cards, a McDonald’s spokesperson claimed the promotion isn’t marketing.” (idézet a CCFC hírlevélből).

Legyintenék, hogy, á, már megint csak a lökött amerikaiak… de sajnos a helyzet már itthon is elég éles: újszülött gyermekem egészségügyi kiskönyve például tele van fizetett színes hirdetéssel. Nem beszélve arról, hogy a kórházi karszalagján is egy cég emblémája virított, méghozzá egy olyan cégé, aminek semmi köze nem volt a gyerek kórházi ellátásához, tehát még csak szponzorációnak sem nevezhető… egyszerűen a gyermek maga lett reklámfelület amint megszületett.

Szép. Új. Világ.

• Nem vagy cukorbeteg, csak a szervezeted máshogy működik, mint nem-terhesen és ez felborította a cukorháztartásod. Amint a kiváltó ok (az, hogy egy porontyot növesztesz magadban) megszűnik, a terhességi cukrod is megszűnik majd.
• A kezelés egyetlen dolgon múlik: az étkezéseden. Mostantól szülésig oda kell figyelned mit, mennyit és mikor eszel. És ennyi.
• A diéta NEM koplalás! A diéta NEM fogyókúra! A diéta NEM jelenti azt, hogy nem ehetsz csokit hónapokig!

Mindezekről bővebben későbbi bejegyzésekben írok majd.

[A korrektség kedvéért megjegyzem, hogy kis számban vannak olyan terhességi cukrosok akiknél nem múlik el terhesség után a cukorbetegség (általában azoknál akik eleve cukorbetegek voltak, csak még nem diagnoszitizáltáka betegséget). Ez kiderül a szülés után végzett kontrollon, de mivel igen kicsi az esélye, jobb ha nem parázunk rajta feleslegesen.]

Mivel az én terhességem eddig lényegében eseménytelenül zajlott, szépen elringattam magam abban a hitben, hogy már nem is lehet semmi, én leszek az a mintakismama, akinek még egy kis vashiánya sincs 40 hét alatt.

Na ez az illúzió aznap amikor én megtudtam, hogy a terheléses cukrom (75gramm szőlőcukor verzió) nem csak hogy magas, de igencsak magas lett, egészen hirtelen esett aprócska darabjaira. Éppen le voltam hangolva, mert egy fórumban ahol beszélgetni szoktam született egy nagyon beteg kisbaba, akinek csak néhány nap adatott meg itt köztünk. A beteg baba híre kapcsán rámjött a para, hogy mi van ha az ezernyi ultrahang ellenére mégis valami baj van. Este pedig kezemben volt a papír, miszerint terhességi cukrom van, ami “a babát és a mamát is veszélyeztető” állapot, “szigorú diétát igényel” stb stb stb.

Az az estém nem volt valami kellemes, de szerencsére másnap pár ismerős kismama, akik már több hete diétáznak felvilágosított az alapokról, mit is jelent egy terhességi cukros diéta, és hogy ne féljek nem kell állandóan szurkálnom magam. Így sikerült kilendülni a mini-depresszióból és belevetni magam a cukros hónapjaim első napjába.

A tanácsok, amiket a kismamáktól az első napokban begyűjtöttem azóta is a diétám alapjait képezik, a diabetológiai rendelésen már csak bólogattam magamban mindenre, hogy igen, ezt is már tudom. A motiváció, hogy a tapasztalataimat itt a blogomban is összegyűjtsem szintén innen származik: annyira nincs használható, praktikus információ, és nem minden friss terhességi cukrosnak lesz akkora szerencséje hogy összeakad két kismamával akik néhány óra alatt lényegében betanítják a diétát mielőtt még beparázna a nagyon orvosi cikkektől amit a neten találna enélkül.

Most vagyok a terhességem 28. hetében. Múlt héten voltam terheléses cukorvizsgálaton, aminek eredményeként megállapították, hogy terhességi cukorbetegségem van. Mivel eddig minden teljesen rendben volt, valahogy nem számítottam rá, hogy bármi gond lehet, lazán vettem a vizsgálatot, aztán koppantam nagyot amikor a terhelés utáni vércukor értékem 9,3 lett (határérték 7,8).

A terhességi cukorbetegség “gyógymódja” a szülésig tartó szigorú diéta, amelyben meghatározott időpontokban meghatározott típusú és mennyiségű szénhidrátot fogyaszt a kismama. Ez általában helyreállítja a cukorháztartást, és a terhesség után a probléma megszűnik.

Kedden voltam a diabetológián, ahol megkaptam a személyre szabott diétámat: az instrukciókat, mit szabad enni, mit kellene enni, és mit tilos enni. És mindezt mikor és milyen mennyiségben. Mostantól eleinte hetente kontroll vérvétel, és ha megfelelő javulás látható, akkor néhány hét után már csak 2-3 hetente kontroll.

Óriási szerencsém volt, mert a kezdetek kezdetén, amikor még csak a rossz eredményt tudtam, de a diabetológiával nem tudtam konzultálni, egy már másfél hónapja diétázó internetes ismerős minden tudnivalóval ellátott. Így hamar meg tudtam nyugodni abban a tudatban, hogy a diéta nem is olyan vészes, mint elsőre gondolja az ember.

Elkezdtem a neten kutakodni receptek, táplálékszámítás, és hasonló hasznos információk után, de nagy meglepetésemre az általános felvilágosító és nem egyszer paráztató cikkeken kívül nem sok hasznos dolgot találtam. Ahhoz képest, hogy egy viszonylag gyakori terhességi mizériáról van szó, meglepően kevés használható dolgot talál a frissen diagnosztizált kismama. Így, régi motoros blogger lévén kézenfekvőnek tűnt, hogy ha már úgyis ki kell magamat képeznem a diéta kapcsán sokmindenben, valamint a gyakorlatban tapasztalom meg hogy is megy ez, megosztom az információkat az Internettel, hátha másnak is hasznára válik. Másrészt a hivatalosan vezetendő diéta-naplóm mellé lesz egy saját, bővebb naplóm erről az időszakról.

Hát ezért pont a terhességi cukorbetegségről nyitottam új kategóriát itt a blogon.

(Korrektség kedvéért megjegyzem, hogy a post 2007 augusztus 24-én íródott, de csak október elején élesítettem a siteon.)

Kíváncsi vagyok fog-e valami hiányozni és ha igen, mi. (Arról hosszú listát tudnék írni mi az amiért még fizetni is hajlandó lennék, hogy nehogy valaha visszaszállingózzon a lakásba..)